Tanulhatunk-e nagyszüleink táplálkozási szokásaiból és életmódjából? 

Az elmúlt évszázad során étkezési szokásaink drámaian megváltoztak, és étrendünk szinte összehasonlíthatatlanná vált nagyszüleink és dédszüleink étrendjéhez képest. Anno a túlélésért és energiáért ettünk. Ma ehelyett a funkcionalitás helyett hobbiból, kedvtelésből, és az ízlelőbimbóink kielégítése miatt eszünk. A vásárlás, a főzés és az étkezés módját megváltoztatta az élelmiszerekhez való hozzáállásunk. Vajon a modern út a jobb út?

Szigorú heti rutin
Nagyszüleink nagy valószínűséggel sokkal szigorúbb napi rutint követtek, mint mi most. Ötven-nyolcvan évvel ezelőtt jellemző volt, hogy egy család minden nap ugyanabban az időpontban étkezett. Peldául reggel 7 órakor reggeli, 12 órakor ebéd, 17 órakor vacsora, így a szervezetük megszokta, hogy mikor számíthat ételre. Ez a fajta fegyelmezett rendszer segített abban, hogy a derékbőség karcsú maradjon, az élelmiszerpazarlás pedig minimális legyen. Napjainkban azonban sokan elvesztették ezt a szokást, és már nem tartják be a napi 3 étkezés rendszerét. A reggeli kihagyása, a nassolás és a napi több csésze kávé olyan fogalmak, amelyek nagyszüleinknek anno eszébe sem jutottak volna. Nem kérdés, hogy melyik megközelítés a legelőnyösebb az egészségére nézve.

A heti rutin itt nem ér véget. Valószínűleg nagyszüleinknek arról is meghatározott menetrendje volt, hogy a hét melyik napján mit ettek. Gyakran előfordult, hogy a család vasárnap valamilyen sülthúst evett vacsorára, amit hétfőn a hideg húsmaradék követett, majd a további maradékokból keddre, szerdára és csütörtökre húsos pitét vagy más ételt készítettek, és mondjuk pénteken valamilyen hüvelyesből készült főzeléket ettek. A heti étkezési rend nagyjából mindig ugyanaz volt, minden este felhasználták a maradékot, és friss zöldségekkel és/vagy gabonákkal tálalták. Emellett mivel az emberek gyakran nem rendelkeztek nagy választékkal, mindig frissen elkészített ételeket ettek.

Ma azonban körülvesz bennünket a választék, a bőség zavara, ugyebár. Minden elérhető, ami szem-szájnak ingere, bármikor, bárhol. Az elviteles ételek, a gyorséttermek és a készételek megváltoztatták az ételek elkészítésének és fogyasztásának módját. Miért kellene órákat töltenünk azzal, hogy a tegnapi marhahúsmaradékból pörköltet főzzünk, és zöldségeket készítsünk, ha elmehetünk a szupermarketbe, és mindent megvehetünk készen? 
Miközben a kényelem hatalmas érv, gondoljunk bele, hogy ez a változás globális szinten hogyan változtatta meg étkezési szokásainkat- és nem kifejezetten pozitív irányba.

Hipp-hopp, bekapok valamit
A fent leírtak szerint az emberek annak idején többnyire asztalhoz ülve ettek, időt szánva a falatok megfelelő megrágására, ami manapság szintén nem jellemző. Sokszor csak menet közben, vagy az íróasztal mellett kapunk be valamit. Emellett az étkezések számának rendszerességével elegendő időt adtak a szervezetüknek az ételek megemésztésére és a regenerálódásra. Ezzel szemben ma, a rendszertelen és mértéktelen ‘zabálásnak’ köszönhetően az emészőrendszerünk akár megállás nélkül is dolgozhat, egész nap.

Fejadag
A második világháború alatt a súlyos élelmiszerhiány miatt a brit kormánynak szigorú élelmiszerjegy-osztási programot kellett bevezetnie. Az importált élelmiszereket erősen korlátozták, ami azt jelentette, hogy a Nagy-Britanniában rendelkezésre álló élelmiszereket igazságosan és egyenletesen kellett elosztani a lakosság között. A fejadagolt élelmiszerek közé tartozott a friss hús, a sajt, a cukor, a vaj, a lekvár és a tea. Egy heti fejadag egy személyre kb. 30g sajtból, 2 deci teából, 60g lekvárból, 120g szalonnából vagy sonkából, 220g cukorból, 1 shilling értékű húsból, és 200 grammnyi zsírból állt. 

E juttatás mellett az embereknek 16 pontjuk volt a hónap folyamán, amiből más dolgokat is vásárolhattak, többek között konzerveket, zabot és hüvelyeseket. A fehér liszt hiánya miatt a kenyér mindig teljes kiőrlésű és barna volt. Az élelmiszerhiány ellenére azonban a fejadagolás az ország általános egészségi állapota szempontjából kedvezőnek bizonyult. A barna kenyér sokkal táplálóbb, mint a ma kapható fehér tartós kenyerek, és az emberek sok saját termesztésű gyümölcsöt és zöldséget ettek, mivel ezekből bőségesen volt minden családnak.

A második világháború idején az élelmiszerek ugyanakkor gyakran sokkal több ‘egészségtelen’ zsírt tartalmaztak. Az emberek a burgonyát zsírban sütötték, minden étkezéshez kenyeret és vajat ettek, és sok étel alapjául szintén kenyeret vagy szalonnát használtak. Ennek részben az volt az oka, hogy ezeket az alapanyagokhoz olcsón lehetett hozzájutni, de részben az is közrejátszott, hogy az emberek kevésbé voltak tájékozottak a táplálkozással kapcsolatban. Ma már sokkal valószínűbb, hogy a zöldségeket telítetlen növényi olajban sütjük vagy párológépet használunk – olyan dolgokról, amelyekről az 1930-as és 40-es években még nem is hallottak az emberek.

A fejadagkorszak másik pozitívuma az volt, hogy nem volt élelmiszerpazarlás. A Love Food Hate Waste nevű szervezet szerint évente 7 millió tonna ételt és italt dobunk ki otthonunkból, amelynek nagy részét el lehetett volna fogyasztani. A háború alatt azonban ilyen pazarlás soha nem fordult elő: a maradékokat a hét folyamán más ételekhez használták fel, ameddig el nem fogytak. Mivel korlátozott mennyiségű élelmiszer állt rendelkezésre, alapvető fontosságú volt, hogy az emberek a „pazarlásmentes” szemléletet kövessék.

Tudtad?
A fejadagok idején hozták létre a Krumpli Pete és Doktor Répa nevű gyerekfigurákat, hogy segítsenek a gyerekeknek megbecsülni és élvezni a zöldséget! Ezek a zöldségek jól fogytak, és a kampány rajzfilmfigurákkal és dalokkal népszerűsítette őket.

A tányérok mérete nőtt – nagyon sokat
Tegnap a zsír volt a hibás, ma pedig a cukor. Miközben az igazságot (vagy a kifogást) keressük az elhizás tendenciájának folyamatos növekedésére, lehetetlen figyelmen kívül hagyni néhány nyilvánvaló változást, ami az adagok méretét illeti. Általánosságban elmondható, hogy sokkal többet eszünk, mint korábban: egy átlagos amerikai ember napi 2481 kalóriát fogyasztott 2010-ben, ami körülbelül 23%-kal több, mint 1970-ben.

1977 és 1996 között a pizza kivételével minden kategória esetében nőtt az ételadagok mérete mind a háztartásban, mind a háztartáson kívül. Egy hamburger mérete 23 százalékkal nőtt, egy tál mexikói étel 27 százalékkal lett nagyobb, sőt, még az üdítőitalok mérete is megnövekedett, elképesztő 52 százalékkal! Egy csomag rágcsálnivaló, legyen az burgonyachips, perec vagy keksz, 60 százalékkal lettek nagyobbak. Nem meglepő, hogy ezzel együtt a felnőttkori elhízás gyakorisága az 1971-es 14,5 százalékról 1999-re 30,9 százalékra nőtt, és ez az exponenciális növekedés azóta sem állt meg. A porciók méretével tehát a derékbőségünk is egyre dagad.

Miért? Ezt akarja a fogyasztó: több élelmiszert, kevés pénzért.

A probléma az, hogy akár akarunk ennyi ételt, akár nem, bármennyi is kerül a tányérra, megesszük. A szomorú igazság az, hogy akár a „szuperméretű” menüket választjuk a McDonaldsban, akár az „all you can eat pasta”-t egy büfé-étteremben, amit az ár-érték alapú árképzéssel ma készpénzben megspórolunk, azt holnap könnyen elkölthetjük gyógyszerekre és a kórházi számlákra.

Az étkezési szokások változása
Mint tudjuk, napjainkban a főzésre sokkal kevesebb idő jut, mint a régi időkben, a nők ‘dolga’ már nem áll meg a házimunkánál és az ételkészítésnél. Népszerűvé váltak a készételek, az emberek hetente többször is elviteles-, és mikróban elkészíthető ételekhez nyúlnak, szemben az 1930-as évekkel, amikor a készétel maximum a konzerves ételeket jelentette – ami azért volt kényelmes, mert lehetővé tette, hogy az emberek szezonon kívül is fogyasszanak gyümölcsöt és zöldséget, és könnyen elkészíthető húshoz és halakhoz jussanak. 

A kényelem manapság az emberek számára erős eladási szempont: a modern világban sokan nem szakítanak időt sem az étkezésre sem az ételek elkészítésére. Pedig a friss ételek elkészítésének nem kell órákig tartania – hasonlítsuk össze egy gyors friss tésztaétel elkészítését egy gyorsétteremben való sorban állással – az időigény valószínűleg ugyanannyi. Nem beszélve róla, hogy manapság minden ezközünk meg van az ételek előre való elkészítéséhez (meal-prep), mint a konyhai robotgépek, hűtőszekrény, fagyasztó, ételhordó dobozok, stb.

A mai világban sokkal többször vacsorázunk éttermekben, mint régen. A nagyszüleink számára az étteremben való étkezés valószínűleg ritka élvezet volt, amelyet különleges alkalmakra tartogattak, ha egyáltalán volt rá lehetőségük, de ma, sok család heti rendszerességgel eszik étteremben. Ez a tendencia nem csak karcsúcsítja a pénztárcánkat, de növeli a derékbőségünket is- valószínűleg több kalóriát fogyasztunk, amikor étteremben vacsorázunk, mint amikor otthon eszünk. 

Pro
Bár nagyszüleink talán többet ettek házilag főzött ételeket és friss, saját termesztésű zöldségeket, az Élelmiszer-szabványügyi Hivatal jelentése szerint ma több gyümölcsöt, „egzotikus” zöldséget és sovány húsokat eszünk, mint 50 évvel ezelőtt, valamint több alacsony zsírtartalmú tejterméket, amelyek mind sokkal jobbak az egészségünknek és az alakunknak, és ez részben annak is betudható, hogy manapság sokkal tájékozottabbak vagyunk a táplálkozás terén, mint nagyszüleink voltak.

Folyadékbevitel
Mit ittak a felmenőink? Esetenként bort vagy egy kis pálinkát, persze, de a fő folyadékforrásuk a víz és a rengeteg zöldség-gyümölcs volt. Manapság minden 10 emberből 8 elégtelenül hidratálja a szervezetét, főleg a hidegebb hónapokban. A mai generációk fő folyadékbevitelét a víz helyett cukros vagy édesítőszeres üdítőitalok, energiaitalok, tea, kávé szörp és társaik teszik ki, mert ‘a víz nem finom’.

Annak ellenére azonban, hogy az ilyen üdítőitalok alapja nagy százalékban a víz maga, továbbá oltja a szomjat, a legtöbb népszerű italban található koffein vízhajtó hatással rendelkezik, ami dehidratációt okozhat. Az üdítőben lévő magas nátrium- és cukortartalom szintén hozzájárulhat a kiszáradáshoz.

És akkor nem beszéltünk még ezek kalóriatartalmáról. Csupán napi két tejes, kétcukros kávéval +400kalóriát adunk hozzá a napi bevitelünkhöz átlagosan. Ebből a kalóriamennyiségből már meg lehetne ebédelni. És ha ehhez hozzá jön még egy doboz kóla, vagy esetleg egy kis szörp… könnyen meg is duplázhatjuk azt, amit étellel beviszünk, úgy, hogy ezek a kalóriák semmiben nem járulnak hozzá az egészségünkhöz. Elgondolkodtató.

Nassolni vagy nem nassolni
Nagyszüleink szigorú étkezési rutinja napi 3 étkezést engedélyezett, a nassolás szinte ismeretlen volt, és csak korlátozottan álltak rendelkezésre előre csomagolt termékek, amelyeket a nap folyamán be lehetett kapkodni. A mai modern világ sokkal másabb. Az éttermek, szupermarketek és egyéb élelmiszereket árusító helyek a nap 24 órájában nyitva vannak, ami azt jelenti, hogy az étel akkor áll rendelkezésünkre, amikor csak akarjuk. A mai emberek rohanó életmódja azt jelenti, hogy habozás nélkül veszünk magunkhoz csomagolt chipseket, kekszeket és egyéb rágcsálnivalókat, hogy csillapítsuk éhségünket. Mivel az ételek bármikor és bárhol elérhetők, nem tudunk lépést tartani az elfogyasztott kalóriák számával. 

Főzési készségek
Nagyszüleink idejében a főzés megtanulása volt az egyetlen módja annak, hogy jó étel kerüljön az asztalra, és ezt általában a ház asszonya végezte. Manapság a főzés már szinte inkább hobbivá vált, mint szükségszerűséggé, és sokan meg sem tudják megkülönböztetni a fakanalat a spatulától. Sokan egyszerűen nem sajátították el azokat a konyhai készségeket, amelyekkel a szüleik, nagyszüleik rendelkeztek, és a készételek elterjedésével párhuzamosan a mindennapi friss főzés kihalófélben lévő művészetté vált. 

A legnagyobb különbség
A modern kor embere átlagosan sokkal kevesebbet mozog, mint nagyszüleink korában, és ez óriási hatással van az általános egészségi állapotunkra és az áltag- testsúlyunkra is, az energia igényünk és bevitelünk egyensúlyhiánya miatt. A modern ember mozgásszegény életmódot él – sokan autóval járnak dolgozni, egész nap az íróasztalnál ülnek, hazavezetnek, majd a tévé előtt ülnek, amíg le nem fekszenek. DE! Még mindig megesszük a napi 3 étkezésünket a köztes nassolnivalókkal és kávékkal… Egyértelmű, hogy a legtöbb ember jóval több energiát fogyaszt, mint amennyit felhasznál, ami letargikussá, egészségtelenné és túlsúlyossá tesz minket.

Gondoljunk csak bele: a nagyszüleink generációjának mindennapos volt, hogy mindenhová gyalog vagy kerékpárral mentek, és az estéiket is ritkán töltötték a tévé előtt ülve. Emellett nem nassoltak egész nap, így az általuk elfogyasztott étkezések megfeleltek az általuk felhasznált energiamennyiségnek. A zsíroskenyér lilahagymával kalóriáját elhasználták a szántóföldön dolgozva délig. Ma az a kalóriamenyiség, amit a reggeli péksütemény-tejeskávé kombóval beviszünk, lehet, hogy fedezi az egész napi kalóriaszükségletünket (túlozva)- az összes többi étkezés és nassolás kalóriája már csak extra.

Táplálkozás, egészségkárosodás és allergia
Az 1950-es években egy átlagos nőnek 65cm volt a derék körmérete. Manapság az átlagos nő 85cm derékbőséggel rendelkezik. Ez sokkoló különbség. Manapság egyszerűen nem vagyunk olyan aktívak, mint akkoriban, és ennek következtében sokkal valószínűbb, hogy táplálkozási szokásaink miatt egészségkárosodást szenvedünk. Ez megmagyarázza többek között a cukorbetegség, a magas vérnyomás, az elhízás és az alvászavarok diagnózisának közelmúltbeli emelkedését, amelyek mindegyike összefügg a táplálkozási szokásainkkal.

Továbbá az ételallergiák és -intoleranciák ma gyakoribbak, mint valaha. Ez gyakran a feldolgozott, vegyszerekkel teli élelmiszereknek tulajdonítható – ezek közül egyik sem volt jelen nagyszüleink idejében. Lehet, hogy ezek az ételek gyengítik az immunrendszerünket? Azt is feltételezhetjük, hogy „tisztább” életmódunk miatt kevésbé vagyunk kitéve a baktériumoknak, kevesebbet mozgunk, és kevesebb zöldséget és gyümölcsöt eszünk. Mindez gyengítheti immunrendszerünket, és csökkentheti az ételekkel szembeni tűrőképességünket.

Lehet azonban más oka is annak, hogy ma már több ételallergiától szenvedünk, mint nagyszüleink. Az is lehet, hogy nagyszüleink idejében nem igen volt allergia vagy intolerancia, de nem azért, mert egészségesebb életmódot folytattak, hanem mert egyszerűen nem voltak annyira tudatában annak, hogy léteznek olyan állapotok, mint az allergia. Ha az emberek kevésbé vannak tisztában a jelekkel és tünetekkel, akkor kisebb valószínűséggel jelentik be azokat, és kisebb valószínűséggel diagnosztizálják őket az állapottal. Akkor az volt a megszokott, hogy az emberek csak akkor keresték fel az orvost, ha valóban fizikailag betegek voltak, és nem akkor, amikor kipattogott az arcuk.

Úgy tűnik, hogy mindenki tanulhat valamit a múltból, akár a napi 3 étkezéshez való ragaszkodásról, akár arról, hogy minden esti étkezéshez zöldséget eszik. Míg a táplálkozás terén minden bizonnyal képzettebbek vagyunk, az életmódunkban tapasztalható szembeszökő kontraszt az, amin talán változtatni kellene- több testmozgás, teljes értékű, egészségesebb alternatívák választása a készételek fölött…?! Elgondolkodtató.