A csipogások, riasztások, csengések és értesítések…Mindennapjaink szerves részei. Amikor megnézzük a telefonunkat vagy értesítést hallunk, aktiváljuk a szimpatikus idegrendszerünket, a testünk azon részét, amely folyamatosan a környezetünket fürkészi. Ez minden interakcióhoz egy kis adrenalinlöketet ad.

Ez az adrenalin, amelynek az a célja, hogy figyelemre késztesse a szervezetet, vegyi anyagok kaszkádját indítja el, amely növeli a szívverést, a pulzust és az izomfeszültséget, és energiát irányít át az agyból az izmokba.

5-30 percbe telik, mire a tested minden egyes ilyen értesítés után visszatér az alapszintre; ami egy elég nagy probléma egy olyan világban, ahol a mobiltelefonok ritkán -vagy soha nem- állnak le. Lényegében az emberek soha nem térnek vissza az alapszintre. Egyik stressz a másik után jön a másik után.

Ez a sok stressz pusztítást végez a testben és az elmében, és számos betegséget okoz, vagy hozzájárul kialakulásukhoz, a szívbetegségektől és a depressziótól kezdve az alváshiányon át a krónikus fáradtságig, ezért fontos, hogy megtaláljuk a módját annak, hogy visszatérjünk az alapszintre.

Az első lépés a tudatosság – innen már eljuthatsz az elfogadáshoz és a cselekvéshez.

Fontos elfogadni, hogy olyan helyen élünk és dolgozunk, ahol valószínűleg szükségünk lesz a telefonra. Ezután választhatjuk meg a cselekedeteinket ahelyett, hogy a világot hibáztatnánk ezekért a megszakításokért. Mert ezek a készülékek pont erre vannak beállítva, hogy megzavarjanak. 

Szociális és érzelmi reakció

A közösségi média úgy van tervezve, hogy függőséget okozzon; minden egyes like vagy pozitív komment egy kis dopamin löketet jelent az agyunknak, így “jutalmazó pályákat” hoz létre az agyban, ami arra késztet, hogy még több kedvelést, megosztást, követőket, stb. akarjunk. 

Ezek hiánya azonban üres, szomorú, szorongó vagy depressziós érzést hagyhat bennünk, mert az agyunk nem kapja meg ezt a dopamin löketét. 

Kutatások szerint a rendszeres közösségi média felhasználók, különösen a 30 év alattiak, gyakran azon kapják magukat, hogy az életüket azokhoz hasonlítják, akiket online látnak, megkérdőjelezik önértékelésüket, és a közösségi média alapján túlelemzik kapcsolataikat és fontosságukat a társadalmi körükben lévőkkel. 

Az ön-összehasonlítás és a mellőzöttség érzése nem a közösségi médiára jellemző fogalmak, a legtöbb közösségi médiaalkalmazás lehetővé teszi, hogy ez a folyamat sokkal gyorsabban és sokkal gyakrabban megtörténjen, mint a valós életbeli társadalmi interakciók. 

A Kansasi Egyetem Relationships and Technology Lab tanulmánya szerint tanulmányok kimutatták, hogy az emberek által online tapasztalt interakciók, legyenek azok pozitívak vagy negatívak, elkezdhetik alakítani a felhasználók viselkedését a valós világbeli tapasztalataikban. 

Az emberek például további nyomást érezhetnek arra, hogy az ideális énjüket mutassák, és csupán a közösségi médiahasználat érdekében fényképeket készítsenek. Egyre több bizonyíték utal arra, hogy ez a fajta eltúlzott önreprezentáció állandósítja az összehasonlítás körforgását, és gyakran az elégtelenség és a szomorúság érzéséhez vezet.

Kerülni a közösségi médiát, vagy limitálni használatát segíthet az agy túlstimuláltságának vagy túlterheltségének állapotát. 

Változások a memóriafolyamatokban

A kutatások azt is mutatják, hogy az erős közösségi médiahasználat memóriazavarokkal is összefügg, különösen a tranzaktív memóriában. Ez a fajta memória magában foglalja annak eldöntését, hogy milyen információ elég fontos ahhoz, hogy az agyadban tárold, és milyen információ kiszervezhető.

A közösségi média központi funkciója, az élményeid megosztása és tárolása valóban megváltoztathatja, hogy mely emlékeidet őrzöd meg, és melyeket nem.

Egy tanulmányban a résztvevőket arra kérték, hogy jegyzetekkel vagy a közösségi médián keresztül rögzítsenek egy élményt, más csoportokat pedig arra kértek, hogy egyszerűen éljék át az eseményt anélkül, hogy rögzítenék azt. A vizsgálat végén azok, akik rögzítették vagy megosztották az eseményt, rosszabbul teljesítettek, és nagyobb emlékezethiányt mutattak, mint azok, akik rögzítés nélkül élték át az eseményt. Az élmény externalizálása rontotta a résztvevők memóriáját, mert az agyuk azt az üzenetet kapta, hogy nem kell megtartania a máshol tárolt információkat. Következésképpen az egyének nemcsak az eredeti élményükre vonatkozó emlékezetük egy részét veszítették el, hanem az agyuk méretében és működésében is hosszabb távú hiányosságokat tapasztalhattak.

A közösségi médiának számtalan pozitív aspektusa van, beleértve az új barátságokat, a karrierlehetőségeket, az új kultúráknak és mozgalmaknak való kitettséget és kapcsolódást, hogy csak néhányat említsünk. A tudomány azonban egyértelműen mutatja, hogy mennyire fontos tisztában lennünk a közösségi média negatív hatásaival, és védekeznünk kell ellene, mivel azok a szó szoros értelmében zsugorítják az agyat. A tanulság? Annak ellenére, hogy a közösségi média talán jobbá változtatta az életedet, és függetlenül attól, hogy mennyire élvezed a mini dopaminadagolót, a mértékletesség a kulcs.