Ma, a korlátozó étkezési magatartás egyenlő a jó akaraterővel, míg a „túlevés” a fegyelem hiányával és az erkölcsi kudarccal. Sokan szégyellik, ha esznek egy jót, és büszkék magukra, ha kevesebbet esznek, vagy nemet mondanak valamire. Amikor a „túlevésre” adott javaslatom az, hogy együnk többet a legtöbben furán felhúzzák a szemöldöküket, és megkérdőjelezik a kompetenciám. A kulturális hiedelmeink és stigmáink ellenére azonban a falásrohamok és a „túlevés” nem az akaraterő vagy a fegyelem hiányából fakadnak: maga a korlátozás/megvonás táplálja az ilyen jellegű magatartásokat.

Forgatókönyv

Szomszéd Kati egy hete fogyókúrázik. Észrevette, hogy sokkal többet jár a fejében az étel és az evés maga, amióta bele kezdett, és sokszor nem elégedett azzal, amit eszik. A diéta 8. napján Szomszéd Kati reggel 8 órakor egy keményre főtt tojással kezdi a napját, de valójában palacsintára vágyik, már amióta megkezdte a fogyókúrát. Tartja magát, megette a tojást, majd elmegy dolgozni. Egy órával később Szomszéd Kati a munkahelyén ül, és még mindig a palacsinta jár a fejében. Eltereli a figyelmét egy cukormentes rágógumival és egy hatalmas pohár vízzel, mert úgy hallotta, hogy az segít. Váratlanul megjelenik Szomszéd Kati egy kedves kollegája az ajtóban, és közli, hogy az ebédlőben van palacsinta mindenkinek. Szomszéd Katit elfogja a hév. Néhány percig birkózik az ötlettel. „Egy palacsinta talán nem árthat… de olyan jó lenne felvenni a kedvenc ruhám a nyaraláson…na nem baj, majd ma este extra keményen fogok edzeni.” – gondolja.

Végül úgy dönt, hogy igen, ma este 30 perccel többet fog edzeni, és megeszik egy palacsintát, de erőt vesz magán, a felénél megáll, és félre teszi. 11 óra körül Szomszéd Kati elméjét negatív gondolatok kerítik hatalmukba: „Egy gyenge sz*r vagyok. Még ebédig sem tudok „jó lenni”… teljesen haszontalan vagyok” – gondolja. Mindeközben a palacsinta másik felére kacsingat az asztal sarkán. Érthető, hogy Szomszéd Kati még mindig éhes, mert a reggelije nem volt túl laktató vagy kielégítő, és egy fél palacsinta semmire nem elég.

Fél órával később megeszi a palacsinta másik felét, „már úgyis mindegy” alapon. Ezután kisétál az ebédlőbe, hogy csinál egy kávét, de azon kapja magát, hogy hirtelen lecsúszott még két palacsinta, amíg lefőtt a kávé. Vereséget szenvedve, szégyennel és bűntudattal telve Szomszéd Kati elkezd bele törődni, hogy a mai nap diétája kuka, nincs visszaút. Azt tervezi, hogy holnap újrakezdi, de csak azután, benyomott egy „utolsó rossz étkezést” aznap este.

Ismerősen hangzik? Ha már voltál így, nem vagy egyedül!

Ennek megértésére az inga analógiáját fogjuk használni. Képzelj el egy ingát. Az inga egyik oldalán a korlátozás van. Ez a korlátozás megnyilvánulhat fizikailag (nem eszünk elég ételt vagy bizonyos ételeket vagy ételcsoportokat mellőzünk) és/vagy érzelmileg (bűntudat, szégyen). Az inga másik oldalán a túlevés és falásrohamok állnak (gyomorfájást okozó mennyiségű étel elfogyasztása, impulzív döntéshozatal az étkezéssel kapcsolatban).

Amikor az ingát megindítjuk a korlátozás felé, az fékezhetetlenül visszalendül a túlfogyasztás irányába. Aztán egy darabig kaotikusan leng előre-hátra, mielőtt megállna. Ugyanez igaz fordítva is, ha a túlevés irányába indítjuk meg az ingát.

Esettanulmány 1. Tegyük fel, hogy fogyni akarunk. Ehhez gyorsan el is kezdünk kevesebbet enni, és még többet sportolni. Nem úgy jönnek az eredmények, mint ahogyan elvárnánk, így még kevesebbet kezdünk enni. Mindemellett a változatosságot is leredukáljuk, mert nehogymár’ az étcsokoládé és a gyümölcs beleférjen, amikor fogyni próbál az ember. Ezzel automatikusan meg is lendítettük az ingát a korlátozás és megvonás irányába, így már csak idő kérdése, hogy mikor vesztünk kontrollt, és adjuk be a derekunkat egy 48 órás megállás nélküli ‘zabálásnak’.

Esettanulmány 2. Tegyük fel, hogy nagyon rossz napunk volt. Már kora reggel kiborult a bili, leégett a reggeli, lekésted a buszt, és még a kávédat is otthon hagytad. A munkában összetűzésbe keveredtél egy nem túl kedves feletteseddel, a párod ennek tetejében az ebédszünetedben közölte, hogy ma elmegy a fiúkkal sörözni, ne várd meg a vacsorával. Hazafelé elkezd szakadni az eső, esernyő nincs. Habár ezen faktoroknak nagy részét te magad nem tudod kontrollálni, mégis nagyon felbosszantod magad, és mire hazaérsz, az egyetlen dolog, amire gondolni tudsz, az egy kocka csoki.

A hűtőhöz érve rájössz, hogy nincs is otthon csoki, így leszaladsz a boltba. Mérgedben megveszed a legnagyobb táblával, és mellé még egy csomag gumicukor is beesik a kosaradba. Ezzel meg is lendítetted az ingát a túlevés irányába. Hazáig elnyammogod a táblacsokit, mire hazaérsz, már nem vagy éhes, így az előre elkészített vacsora marad a hűtőben. Bánatodat egy szerelmes vígjátékba és a csomag gumicukorba fojtod. A film végére mérhetetlen bűntudat fog el, hiszen közeledik a nyár, és te 5 perc leforgása alatt bepusziltad egy egész napi kalória beviteled. Nem baj, majd holnaptól.

Az inga vissza is lendült a másik irányba. Másnap reggel 1 óra futással kezded a napot, hiába utálsz futni, le kell mozogni a tegnapit. Az összes étkezésedből szándékosan kihagyod a szénhidrátot, és napi 4 étkezés helyett csak hármat eszel meg, hogy 6 után már ne legyen kalóriabevitel. Így megy ez 2-3 napig, majd amikor a szervezet jól kiéhezett, az inga visszalendül, és kezdődik minden elölről…

Az inga lengő mozgása kiszámítható, mert a gravitáció, a természet állandó ereje irányítja. Hasonlóan a korlátozó-falásroham ciklust egy „természeti erő” táplálja; nevezetesen a testünk evolúcionálisan beidegzett biológiája, amelyet a túlélésre terveztek. Bár ez a modern társadalomban nem jellemző, évszázadokkal ezelőtt az emberi lényekre a legnagyobb veszélyt az éhezés jelentette.

A tested és elméd a korlátozást éhezésként ismeri fel, és életben akar tartani. Ezért fel akarja tölteni a készleteit, amíg lehet. Az egyetlen útja ennek az ördögi körnek a megtörésére a korlátozással való felhagyás. Furcsa és kényelmetlen érzés lesz, amíg a tested képes lesz valahol az inga közepén egyensúlyt találni. Kilengések mindig lesznek, de idővel, ahogyan növeled a tudatosságot, egyre kevésbé lesznek szélsőségesek.

A korábban tiltott ételek legalizálása az első lépés a gyógyulás felé. Ha attól félsz, hogy teljesen elveszíted az önkontrollt, igen, ez valószínűleg eleinte így is lesz. De kellő tudatossággal minden egyes hibánkból tanulunk, és erősebben jövünk ki a túloldalon. Segíthet, ha megváltoztatod a perspektívád, és elkezdesz úgy enni, ahogyan érezni akarod magad. Idővel, ha megmutatod az elmédnek és a testednek, hogy többé nem kell büntetned magad azért, ahogyan eszel, segíteni fog abban, hogy nyugodtabbnak és kontrolláltabbnak érezd magad bármilyen környezetben és ideg-érzelmi állapotban.

„Engedélyt adok magamnak, hogy bármi megehessek.”

Ez nem egyik napról a másikra megy. Az ilyen viselkedésminták mögött meghúzódó hiedelmek és gondolatminták mélyen berögzülnek az emberbe, és sokszor hónapok, évek kemény munkája szükséges ahhoz, hogy mindezt elimináljuk, és egészségesebb, fenntartható perspektívákkal helyettesítsük. A lényeg, hogy felismerjük a változás szükségességét. Ez a legnehezebb és legfontosabb lépés egy kiegyensúlyozottabb „én” irányába.

Ui.: ez a blogbejegyzés messzemenően leegyszerűsíti ezt a folyamatot, és az étellel való egészséges kapcsolat kialakítását. Ha segítségre van szükséged, mindenképpen keress fel egy erre szakosodott táplálkozási szakembert.